Miért nem működnek nálad a csodadiéták?

Az evés, a diéták, az étkezési zavarok szerves részét képezik mindennapi életünknek. Kinek jobban, kinek kevésbé. Újabbnál újabb csodadiéták jelennek meg, és áldoznak le, egy azonban közös bennük: hosszú távon csak elképesztően kevés működik jól. Miért? Fejtsük ki bővebben!

Sokan tapasztalták már: ugyanazt az étrendet követik, ugyanannyi ideig, hasonló életmóddal... mégis teljesen eltérő eredménnyel. Vannak, akik könnyedén tartják, más pedig állandó éhséggel, visszatérő falásrohamokkal vagy kudarccal küzdenek. Ilyenkor gyakran az akaraterőt, a kitartást vagy a „fegyelmezetlenséget” hibáztatjuk.

Pedig az éhségérzet nem kizárólag döntés kérdése. A háttérben egy összetett biológiai szabályozórendszer működik, amelyet genetikai eltérések is jelentősen befolyásolhatnak.

Az éhség nem a gyomorban kezdődik

Az éhség és a jóllakottság érzete az agyban dől el. A gyomor, a bélrendszer, a zsírszövet és az idegrendszer folyamatos kommunikációban áll egymással, hormonok és idegi jelzések segítségével. Ezek közül néhány főszereplő:

1. Ghrelin: az úgynevezett „éhséghormon”, amely étkezések előtt emelkedik, és jelzi, hogy a szervezet energiára szorul.
2. Leptin: a zsírszövet által termelt hormon, amely a jóllakottság érzéséért felel.
3. Inzulin, GLP-1, PYY: további szabályozók, amelyek finomhangolják az étvágyat és az energiafelhasználást.

Ezeknek a hormonoknak nemcsak a szintje számít, hanem az is, mennyire érzékenyen reagál rájuk a szervezet. És itt lép képbe a genetika.

Genetikai különbségek az éhségérzet mögött 

Bizonyos génváltozatok hatással lehetnek arra, hogy:

• milyen gyorsan emelkedik meg az éhségérzet étkezések után,
• mennyire hatékony a jóllakottsági jelzés,
• mennyire stabil a vércukorszint,
• milyen a bél mikrobiom összetétele,
• hogyan reagál az agy az étkezés utáni hormonális változásokra.

Egyes embereknél az éhségérzettel kapcsolatos rendszer sokkal erősebb jeleket küld: hamarabb jelentkezik az éhség, lassabban alakul ki a telítettség érzése. Másoknál ugyanez a szabályozás sokkal kiegyensúlyozottabb, ezért természetesebb számukra a mértékletes étkezés.

Fontos kiemelni, hogy itt nem betegségről, nem gyengeségről és nem hibáról beszélünk. Egyszerűen biológiai különbség.

Ezért buknak el a sablonétrendek

Az általános étrendi ajánlások abból indulnak ki, hogy az emberek nagyjából azonos módon reagálnak az éhségre és a jóllakottságra. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb.

Ha valakinek genetikailag erősebb az éhségjelzése, egy szigorú kalóriamegszorítás:

1. fokozott stresszt okozhat,
2. hormonális ellenreakciókat indíthat el,
3. hosszú távon fenntarthatatlanná válhat.

Ilyen esetben sem feltétlenül a diéta a hibás (és nem is mi!), hanem csupán arról van szó, hogy ezt a fajta étrendet egyszerűen nem a mi szervezetünknek találták ki.

A genetikai információ szerepe a tudatos étkezésben 

A genetikai háttér megismerése nem arra szolgál, hogy címkéket ragasszunk magunkra. Nem fogja varázsütésre megmondani, hogy mostantól csak ezt és ezt eheted. Viszont segít megérteni, miért reagálunk bizonyos dolgokra úgy, ahogy.

Ez a tudás pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy:

1. reálisabb elvárásokat állítsunk fel magunkkal szemben,
2. ne hibáztassuk önmagunkat,
3. olyan étkezési stratégiát válasszunk, amely sokkal előnyösebb testünk számára.

Az egészségmegőrzés nem egyforma receptekről szól, hanem alkalmazkodásról saját magunkhoz.

Az éhségérzet egy fontos jelzés. A probléma onnan ered, ha félreértelmezzük (és inkább szomjasak vagyunk), elnyomjuk, vagy figyelmen kívül hagyjuk. A saját genetikánk megértése remek támpontot adhat a személyre szabott étrend kialakításában egész életünk során.

A myGenome felnőtt genetikai teszt rengeteg választ adhat, a még fel nem tett kérdésekre is. Értsd meg jobban önmagad, jelentkezz vizsgálatra!